Hogy vannak a Köztes húszasok?
Születésnap
Ezt a Blogot a mai napon, azért hoztam létre, mert egyrészt;-Rohadtul unatkozom "mi a f..ánragadt verebet csináljak?"
Másrészt,mert 10.-én lesz a 24.-ik halál pörgésem ama bizonyos "rohanó idő ellen".
Persze ismét legyőzött,de azért jó érzés tudni,hogy én mindent megtettem, amit a tejbe tök fizimiskám engedett.
Nem is tudom,sehogy sem érzem magam korombelinek,szerintem simán letagadhatnék egy 4 évet.
Bár a félholdak megjelentek a szemem alatt,de hála ennek a züllött világnak,nem tűnök ki a többi 20 éves közül.
Felfogásom ugyanaz,elvei változatlanok,bölcsességem ugyan úgy határtalan.
Vagyis ez az állapotom is stagnál.
Talán a szókincsem az,ami gyarapodott némileg,hála pár unalmas munkakörnek és Leslie L. Lawrence-nek.
A mi családunkban hagyomány,hogy azon a napon, amikor életet kaptunk
drága Édes anyánk jóvoltából,kedveskedünk, illetve megköszönjük neki
a"SOK"mindent amit értünk tett.
Meg persze amit még biztos,hogy fog is.Így hát én úgy gondoltam,hogy nem
hazudtolom meg önmagam és Anyák napja után,ismét írok neki egy
verset,amit egy nagy csokor virág kíséretében boldogan át is adok.
Életem egyik legnagyobb sikerét éltem meg,amikor láttam, hogy Ancikám szemébe könnyek szöknek a meghatódottságtól.
Gyűlölöm amikor szomorú és emiatt elgurulnak azok a ritka ezüst cseppek a szeme sarkából.
De ennek most örültem nagyon,mert ez azt jelentette,hogy azt érzi amit én,és fel(ismer)t a művemben.
Hittem én.
Ugyan is ha valaki a társaságból nem böffenti oda neki,hogy ezt én írtam
talán az egyik legőszintébb sikeremet meg sem élhettem volna.
Persze ez ismét k..rva jól esett,mert ez viszont azt jelentette,hogy még
annak az embernek is tudok meglepetést okozni aki a világon a legjobban
ismer.
Születésnap
Minden
évnek utolsó hónapja,
Emlékeztet
egy kora esti órára,
Amikor
megszülettem, csukott szemmel
Ordítozva
a végtelennel.
Bizonytalan
kézzel tapogattam,
Kerestem
bármit, amit megszoktam,
Akartam
hallani, a már ismert hangot
Érezni
akartam az otthonos illatot.
Hol
van ő, akivel mindig együtt voltam
Merre
van a biztonság, amit tőle kaptam?
Órák,
percek, én már nem is tudom,
De
végül átkarolt ismét az oltalom.
Magához
szorított, mint mindig régen,
Félelem
már nem is létezett azon a vidéken.
Csak
mi voltunk ott, akkor, ketten,
Először
láttam, akit már rég ismertem.
Teltek
az évek és múltak a napok
Megkoptak
talán már a tegnapok
De
nincs olyan e világi mozgalom
Ami
változtathat azon az egy napon.
 | ||
|
