El van veszve a minden.

Hogy vannak a Köztes húszasok?

Ezt a Blogot a mai napon, azért hoztam létre, mert egyrészt;-Rohadtul unatkozom "mi a f..ánragadt verebet csináljak?"

Másrészt,mert 10.-én lesz a 24.-ik halál pörgésem ama bizonyos "rohanó idő ellen".

 Persze ismét legyőzött,de azért jó érzés tudni,hogy én mindent megtettem, amit a tejbe tök fizimiskám engedett.

Nem is tudom,sehogy sem érzem magam korombelinek,szerintem simán letagadhatnék egy 4 évet.

Bár a félholdak megjelentek a szemem alatt,de hála ennek a züllött világnak,nem tűnök ki a többi 20 éves közül.

Felfogásom ugyanaz,elvei változatlanok,bölcsességem ugyan úgy határtalan.

Vagyis ez az állapotom is stagnál.

Talán a szókincsem az,ami gyarapodott némileg,hála pár unalmas munkakörnek és Leslie L. Lawrence-nek.

A mi családunkban hagyomány,hogy azon a napon, amikor életet kaptunk drága Édes anyánk jóvoltából,kedveskedünk, illetve megköszönjük neki a"SOK"mindent amit értünk tett.

Meg persze amit még biztos,hogy fog is.Így hát én úgy gondoltam,hogy nem hazudtolom meg önmagam és Anyák napja után,ismét írok neki egy verset,amit egy nagy csokor virág kíséretében boldogan át is adok.

Életem egyik legnagyobb sikerét éltem meg,amikor láttam, hogy Ancikám szemébe könnyek szöknek a meghatódottságtól.

Gyűlölöm amikor szomorú és emiatt elgurulnak  azok a ritka ezüst cseppek a szeme sarkából.

De ennek most örültem nagyon,mert ez azt jelentette,hogy azt érzi amit én,és fel(ismer)t a művemben.

Hittem én.

Ugyan is ha valaki a társaságból nem böffenti oda neki,hogy ezt én írtam talán az egyik legőszintébb sikeremet meg sem élhettem volna.

Persze ez ismét k..rva jól esett,mert ez viszont azt jelentette,hogy még annak az embernek is tudok meglepetést okozni aki a világon a legjobban ismer.

Születésnap

Minden évnek utolsó hónapja,

Emlékeztet egy kora esti órára,

Amikor megszülettem, csukott szemmel

Ordítozva a végtelennel.

Bizonytalan kézzel tapogattam,

Kerestem bármit, amit megszoktam,

Akartam hallani, a már ismert hangot

Érezni akartam az otthonos illatot.

Hol van ő, akivel mindig együtt voltam

Merre van a biztonság, amit tőle kaptam?

Órák, percek, én már nem is tudom,

De végül átkarolt ismét az oltalom.

Magához szorított, mint mindig régen,

Félelem már nem is létezett azon a vidéken.

Csak mi voltunk ott, akkor, ketten,

Először láttam, akit már rég ismertem.

Teltek az évek és múltak a napok

Megkoptak talán már a tegnapok

De nincs olyan e világi mozgalom

Ami változtathat azon az egy napon.

 

Katának Szalagavatója,nekem a Szülinapom,Anyának meg sok köszönet mindenért,mindkettőnktől!!<^3